[Manga] Black Lagoon Vol.1

Cím: Black Lagoon
Író és Illusztrátor: Hiroe Rei
Kiadó: Shogakukan (Japán) / VIZ Media (U.S.A.)
Megjelenés: 2002 December (Japán) / 2008 Augusztus (U.S.A.)
Műfaj: Akció, Kaland, Dráma, Seinen
Oldalszám: 216
Korhatár: 17+
Kapható: AnimeLand, Trillián – A képregénybolt

Okajima Rokuro egy teljesen átlagos japán üzletember, akinek szürke és eseménytelen élete nem sok változatosságot tartogat a számára. Egy napon egy különleges megbízatást kap a főnökétől, miszerint egy fontos adatokat tartalmazó lemezt kell eljuttatnia a Dél-kínai-tengerre. A hajóját azonban megszállja egy kis zsoldoscsapat, akik a lemezt követelik tőle, majd váltságdíj reményében Rokurot is túszul ejtik. Legnagyobb megdöbbenésére a banditák főnöke Dutch és maroknyi legénysége meglehetősen emberségesen bánnak vele, míg főnökei azonnal leírják a jelentéktelen férfit és egy másik zsoldoscsapatot küldenek a nyakukra a nyomok eltüntetése érdekében…

Az első kötet természetesen ugyanazzal a rablással indít, amely során a Black Lagoon legénysége összeszedi Rockot, majd az ezt követő helikopteres üldözés, valamint a bérgyilkosok támadása is megegyezik az animeben látottakkal. Később azonban felcserélődnek az események, mert a mangában előbb Roberta belépőjét olvashatjuk aki az elrabolt Garcia után jött Roanapurba és ez a sztori be is fejeződik az első kötetben. A műkincset kereső nácik pedig, akik az animeben ezt megelőzően szerepeltek, csak a második kötetben kerülnek sorra. Ez véleményem szerint a karakterek javára válik, mert az animeben azért kellett Robertát a végére tartogatni, hogy egy nagy durranással fejeződjön be az első évad, így viszont hogy őt előre hozták, Revy és Rock valamivel több időt tölt egymás társaságában, mielőtt kiosztanák a másikat a piactéren. A kötet végében pedig egy paródia fejezetet is találunk, amiben a már megismert szereplők visszakerülnek az iskolába.

Bizony nem egyszerű egy alapvetően gyors akciójelenetekre építő cselekményt mozdulatlan illusztrációk formájában prezentálni, de Hiroe Reinek ez elsőre sikerült. Ugyan a stílusosan előadott összecsapások olykor kaotikussá válnak, hogy éppen hol vannak a szereplők és hogy kire lőnek (elsősorban Roberta belépőjére gondolok itt), de még így is követhetőek az események, ami főleg a részletesen kidolgozott karakterrajzoknak köszönhető. A korhatáros besorolás pedig szintén indokolt, mert bár a lövöldözések nem túl véresek, a karakterek azonban elég szabad szájúak ha a nemtetszésüket kívánják kifejezni 😀

Jelenleg ez az egyetlen olyan mangám, ami az általános 12.5 x 19 cm-es szabvány helyett 14.5 x 21 cm-es méretben jelent meg, ezáltal jócskán kiemelkedik a többi kötet közül. Sajnos azóta sem sikerült beszereznem a további köteteket, pedig jó lenne mind a kilencet birtokolni.