[Manga] Highschool of the Dead Vol.3

Cím: Highschool of the Dead / Gakuen Mokushiroku
Mangaka: Sato Daisuke
Illusztrátor: Sato Shouji
Kiadó: Kadokawa Shoten (Japán) / Yen Press (U.S.A.)
Megjelenés: 2007 (Japán) / 2011 Július (U.S.A.)
Műfaj: Shounen, Akció, Horror, Dráma, Ecchi, Hárem, Vígjáték
Korhatár: 18+

Miután az előző kötetben hőseink egy hosszas, fan-service áztatta fürdőzés keretein belül kipihenték a zombi-apokalipszis első napjának fáradalmait, most ismét nekivágnak az útnak, hogy felkutassák még életben lévő szeretteiket/családtagjaikat, és egy zombiktól mentes, biztonságos helyre jussanak. Ráadásul most már nem gyalog kell közlekedniük, hanem egy Humvee-val megtámogatva, állig felfegyverezve nézhetnek szembe a rájuk leselkedő veszélyekkel, miközben a csapat kiegészül a korábban megmentett lolival és egy odakeveredett kiskutyával.

A kétéltű Humvee különösen hasznosnak bizonyul, mikor a folyón történő átkelésre kerül a sor, majd azt követően ismét egy nagyobb összecsapásnak lehetünk tanúi az előhalott hordákkal, mielőtt hőseink megérkeznének a Takagi család teljesen bevédett birtokára. De ahogy az a zombi-műfajban lenni szokott, a biztonságosnak látszó erőd csak ideiglenes menedéket nyújthat a menekülőknek, mert a bukása már a megérkezésükkel és az ezáltal a felszínre kerülő belső ellentétekkel elkezdődik.

Az aktuális kötet végére érve azt a következtetést vonhattam le, hogy felépítésre bizony nem sokban különbözik az előzőtől. Reménykedtem benne, hogy a pihenés után most ismét non-stop zombi hentelés következik, de ezzel kapcsolatban csalódnom kellett. Természetesen vannak akciójelenetek (vagyis csak egy hosszabb), megy a csonkolás és folyik a vér rendesen, de nem többször, mint a második kötetben. A köztes időt itt is ‘egyéb’ dolgokkal ütik el, azonban ezúttal az agyatlan fanservice és ejtőzés helyett a generációk harcának lehetünk tanúi. Ami ugyebár egy rendkívül közkedvelt shounen-téma a japánok számára, mikor a fiatalok szembeszegülnek az idősek akaratával és a saját útjukat járják, és ez szerencsére még ebben a szituációban is jól működik. Valamint lehetőséget nyújt Takagi Sayának, hogy végre kilépjen az eddigi jelentéktelen szerepköréből, és tegyen valamit a csapatért.

A rajzolás továbbra is hozza a korábbi kötetek színvonalát, és ahogy azt Sato Shouji stílusával kapcsolatban megszokhattuk, most is a fanservice és a mozgalmas akciójelenetek kapták a legtöbb figyelmet, míg az érzelmesebb pillanatokat főként az arcra közelítésekkel teszi nyomatékosabbá. A YenPress hivatalos angol fordításában nem találtam semmi kivetnivalót, gond nélkül fogom mostantól ezt olvasni a fan-fordítás helyett.

A negyedik kötet a napokban jelent meg Amerikában. Remélem, hogy még az idén tudok vételezni belőle egy példányt.